Még mindig Balaton Sound, de ígérem ez lesz az utolsó poszt, ami a Soundról szól. Még valamikor február közepén találtam egy videót a neten, amiben egy magyar szervező srác nyilatkozott az idei év közelgő rendezvényeiről és a várható fellépőkről. Pár név elhangzott a Sound fellépői közül is. Amikor meghallottam Morillo nevét egy dolog izgatott: csak ne Moby-val egy időben legyen! Aztán kikerült a program és a két név legnagyobb örömömre külön napra került.
Előkészületként annyit tettem, hogy végigfutottam az összes fellépését a neten, hol mit játszott, csinált stb. Az egyik videón láttam stage dive-olni egy másikon pedig őrülten dedikált minden tárgyat, ami az útjába került. Első sor az ilyen bulikon nálam alap, szóval ha az első verzió, azaz a népközé ugrás megtörténik, akkor valószínű részese leszek, bár emlékeim szerint a színpad kialakítása ezt múltéven nem tette lehetővé, így ez az éven sem várható. Második verzió a dedikálás. Eddig csak papírdarabkákra kértem aláírást, de akkor a Dj testközelben volt, tehát csak fel kellett nyúlni a pultig és megvolt a szignum. Morillo esetében ezt máshogy kellett megoldanom. Úgy terveztem, hogy egy Subliminal-os pólót dobok fel neki, amit majd aláírva visszadob. Subliminal-os póló híján azonban egy Strictly Rhythm feliratúra esett a választás, mivel ennél a kiadónál is jelent meg nemrég mixlemeze.
Elérkezett a várt szombat este, én pedig pólóval a vállamon 4 órával Erick előtt befészkeltem magam az első sorba. Érezhető volt, hogy az emberek messze nem olyan lelkesek ezen az estén, mint az előzőn amikor Guettát várták. Ez érthető volt, engem mégis haraggal töltött el. Egy sokkal tehetségesebb ember jön, erre meg nem kíváncsiak annyian. A legtöbb negatívumot a szervezést tekintve ezen a napon tapasztaltam. Morillo előtt Richard Grey játszott, akinek a VJ-k még a nevét sem tudták rendesen kiírni, szóltam is az egyik előttem császkáló alkalmazottnak, hogy szóljon már nekik, de nem tette. Igaz a szervezők már a hivatalos poszteren is hibásan tüntették fel a nevét, gondolom a VJ-k meg onnan másolták. Egyébkén Richard kurva jó zenét tolt, már az ő produkciója klasszisokkal meghaladta az eddig hallottakat. Tudvalévő, hogy ő is a Subliminal kiadónál van, gondoltam biztos együtt jöttek Erick-el.
Jól gondoltam, kb. fél óra múlva megjelent a színpad melletti lépcsőn. Oda leült, majd a blackberryével volt elfoglalva, láthatóan unatkozott, nem volt senki aki felfigyelt volna rá, szerintem a backstage-ben lévők fele azt sem tudta ki ül ott, bezzeg amikor Guetta megérkezett azonnal talált jópár nyelvet a seggében. Szomorúnak nézett ki, mikor felnézett odaintettünk meglengetve a pólót, amire elmosolyodott, de akkor nyugodtunk csak meg, amikor Richard Grey után beállt a pultba, összedörzsölte a kezeit jelezve – na kezdődjön a móka - , majd egy hatalmasat vigyorgott a népre és bumm. Nem telt el 5 perc, de a kopasz feje már úszott az izzadtságban. Folyamatos táncolás, őrjöngés, acapellák acapellák hátán, addig ki nem adott zenék, kemény ritmusok, mesteri keverés…ezek jellemezték a settjét. Ilyen energikus Dj-t még nem láttam, annyira tudja élvezni amit csinál, hogy az teljesen kihat az emberekre is, öröm volt nézni. Pár szám után előkerült a Grey Goose-os üveg is, amit szó szerint locsolt magába. Egy ilyen kövér korty után nem sokkal leszaladt a színpadról, bár valószínű nem a pia miatt, mert a saját lábán szaladt vissza fél perc múlva. Valamelyik kedves VIP meg is próbálta megnehezíteni a dolgát azzal, hogy a habtestével elfeküdt a lépcsőn, hogy ha netán sietnie kellene véletlenül se sikerüljön időben visszaérni. Ezt nem értem én, minek kell még basztatni is, ha már le sem szarják akkor legalább hagyják békében zenélni.
Egyértelműen tetszett Morillo-nak a közönség, nem is bánom már, hogy nem voltak annyian mint előző nap, legalább nem próbált meg minden második ember átpréselni a korláton. Ráadásként zenélt még kb. fél órát. A végén sikeresen feldobtam neki a pólót, amit dedikálva visszadobott nekem, ezt a katarzist már csak tetőzte, hogy pont a U2 With or without you rmx-el búcsúzott. Hangom már sajnos nem volt, hogy végigénekeljem, de azt az érzést sosem felejtem el ahogy kezemben az aláírt pólóval az első sorban utolsó erőmből énekelek és táncolok Morillón.
Hatalmas este volt, reggel még örömteli táncot toltunk a Muzzaikra is, aztán pedig a Wighnomy Brothers-re.
Bocs, hogy ez a post hosszabb lett a megszokottnál, de számomra ez volt az év bulija. Nagyon remélem, hogy hamarosan ismét láthatjuk Erick Morillo-t Magyarországon. Azt a bulit sem hagynám ki semmi pénzért.
Utolsó kommentek