Nem sokkal éjfél után lehetett, mire beértünk a buliba. Lauer Krisztián már javában keverte a sláger house-t egy-két csemegével megfűszerezve, majd Antonyo folytatta egy rövid ideig. Sikerült kellőképen ráhangolódni Axwellre, mikor megérkezett a pultba az emberek többsége valahogy nem tudatosította, hogy ez itt a mester, miután azonban beállt a lejátszók mögé kapott is ovációt rendesen. Az elején bőszen osztogatta az aláírásokat, volt aki lemezre, fecnire, de akadt aki pénzre kapta Axwell kézjegyét. Aztán előkerültek a telefonok, legtöbben számot kértek vagy U r a fuckin genius- höz hasonló kijelentésekkel örvendeztették, volt aki ingyen cd-t szeretett volna (a gyerek ennyit írt a telefonba - CD) na Axwell nézett is egy szépet, hogy ez most akkor mit akar, viccelődött is, hogy bevágja a készüléket a tömegbe. Egy óra múlva annyira felfokozott hangulatban volt az első pár sor, hogy azt sem vettem volna észre- ha meg nem lök egyikük, hogy mögöttem pár fiatalember duhajkodni próbál, mondjuk fél perc alatt úgy eltakarították onnan őket, mintha ott sem lettek volna - dicséret a rendezőknek! A buli az aktuális slágerénél, az Its True-nál csúcsosodott ki, az örök kedvencem a Together pedig még rátett egy lapáttal. A végére már jó kis dirty house-t kaptunk, ha jól számoltam pár perccel tovább kápráztatott minket mint két óra, igaz a hallásomat kivéve az összes érzékemet hanyagoltam beleértve az időérzékemet is. A set-je végén Axwell elbúcsúzott a közönségétől, összepakolt és úriember módjára távozott :) .
Meg kell említenem még Antonyot és Niki Beluccit, akik végig készségesen aláírást osztogattak, fényképezték a partizókat azok mobiljaival, egyszóval nagyon közvetlenek voltak.
Axwell után az emberek is lassan továbbálltak.

Összességében óriási buli volt, valószínű, hogy az idén már nem lesz még egy ilyen esténk, mint amilyen ez volt - bár ha lenne, annak szerintem mindenki csak örülne. Köszönjük Studio.